Dunaharaszti

Weboldal

Dunaharaszti történelme hosszú múltra tekint vissza, területe már a bronzkorban is lakott volt. A rómaiak idején kereskedelmi út vezetett át a Dunán e térségben. (Ez az út egykor majdnem ugyanott vezetett, ahol ma az M0-s körgyűrű.) Védelmére erődöket emeltek. A honfoglalást követően a térség a fejedelmi törzs szállásterülete volt. Már az Árpád-korban lakott terület, erről XI. századi régészeti leletek tanúskodnak. Oklevélben a tatárjárás előtt - 1229-ben - említik először a nevét. Mátyás időszakában a térség legnagyobb, iskolával is rendelkező települése volt. A török időszakban szinte teljesen elpusztult. Újratelepítése Buda visszafoglalása után német telepesekkel történt, rövidesen ismét területközponttá vált. Plébániájához kezdetben hat környékbeli település tartozott. Növekedése száz évig csak átlagos ütemben zajlott. Fellendülése a HÉV-vonalak megépítésével - a XIX. század végén - kezdődött. Üdülőhellyé vált, polgárosodott. Kaszinók, klubok, üdülőszanatórium, polgári és sportegyesületek alakultak, például a Nemzeti Kaszinó, Szépítészeti Egylet, Polgári Dalkör, Vívóklub, stb. Óriási parcellázások kezdődtek. Ez a polgárosodás a két világháború között is folytatódott. Ebben az időszakban fél tucat kisebb gyár létesült. A település lakosságszáma 1930-ban már felülmúlta mind Ráckevéét, mind Szigetszentmiklósét. Polgári és tanonciskolája révén a térség iskolaközpontjává vált. A második világháború idején területén megállt a front. Ez és az 1956-os földrengés rendkívül nagy károkat okozott. Fejlődése szempontjából nagyon kedvezőtlen volt, hogy az 50-es évektől a 80-as évekig állami támogatást a térségben szinte kizárólagosan csak a közigazgatási központ, Ráckeve és a nehézipari üzemei miatt kiemelt Szigetszentmiklós kapott, a polgári településként számon tartott Dunaharaszti alig valamit. Dunaharasztival kizárólag csak mint az ipari központok munkaerőbázisával számoltak. 1945-90 között komolyabb ipari üzem nem épült. Dunaharaszti lakosságszáma ezek ellenére is nőtt. Nagysága és fekvése miatt az agglomeráció alközpontjává fejlődött. Az 1971-es agglomerációs kormányhatározat a budapesti agglomeráció VIII. számú alközpontjává nyilvánította. Így öt kisebb település - Taksony, Alsónémedi, Majosháza, Délegyháza, Dunavarsány - vezető településévé vált. 1990-től, az önkormányzati önállósulással, valamint az M0-s és az új 51-es út megépítésével megkezdődött nagyívű fejlődése. Közlekedés-stratégiai fontosságát a Magyarországon befektető világcégek azonnal felismerték. Letelepedésüket elsősorban Dunaharaszti vezetése segítette elő azzal, hogy elsőként a leendő iparterületen épített ki 100%-os infrastruktúrát. Dunaharaszti helye a térség településhálózatában: Az e státusszal szembeni elvárásokat figyelemre méltóan határozza meg Pest megye 1997-es területfejlesztési koncepciója, melynek legfontosabb célkitűzése a fővárostól való függőség felszámolása, a térség települései közötti kapcsolatrendszer erősítése. Kiemelten támogatja azon települések urbanizációs törekvéseit, amelyek a kistérségi hálózatban várossá válási ambíciókkal rendelkeznek, és vállalják a városi funkcióhoz elengedhetetlenül kapcsolódó infrastruktúra fejlesztését, szolgáltatások, stb. bővítését. Dunaharaszti ezen elvárásoknak kíván eleget tenni.